Anno a régi időkben volt gyakorlati oka, hogy a kisgyereket bevonták a sütés-főzésbe. Addig is felügyelet alatt volt, ellenőrizni lehetett, mit csinál, nem tesz-e kárt magában, vagy más valamiben... Ugyanakkor (függetlenül attól, hogy az anyuka, vagy az apuka főz), nem kéne kihagyni a gyereket belőle, mert ennek nagyon jó nevelési célzata lehet.

Először is vehetjük a kézügyesség kérdését. Mikor, ha ne most sajátíthatná el a gyerek a sütés-főzés gyakorlatát, készségét? Sok gyerek odavan a konyhában való nyüzsgésért, hiszen, kreálhat, „építhet”, létrehozhat szép formákat a tésztából, megtanulhatja a pogácsák formázását és érzi, hogy egyenrangú fél a „nagyokkal”, az anyuval és apuval. Ha biztosítjuk a biztonságos környezetet (ne legyenek veszélyes szerszámok, kések), kiélheti magát a pici és ki tudja, ha elég sikerélményhez jut, a későbbiekben anyuka jobb keze is lehet a konyhában.

 

Figyelemre méltó szempont az is, hogy a gyerek elsajátítja, megszokja, hogy együtt dolgozzon a munka többi résztvevőjével, a felnőttekkel a mellett, hogy a kézügyessége is csiszolódik. Megtanulja, mi mi után jön, mik a főzés-sütés szabályai, mit lehet, mit nem, stb. Tudnunk kell, hogy ezt csak fokozatosan lehet elérni a gyereknél. Először a feje búbja is lisztes lehet, vagy magára önti a felvert tojásokat, vagy leveri a tálat a masszával. Ehhez nagy-nagy türelem kell, de megéri.

 

Ha a gyerkőc kap feladatot, megdicsérik, megkérik, hogy most valamit ő csináljon egyedül, ez izgalmas lesz neki és szívesen részt vesz az akciókban. Előfordul, hogy elrontja, de, ha biztatást kap, szívesen belevág újra a feladatba.

Felmerülhet a szülőben a kérdés, hogy érdemes-e belemenni az olykor a pazarlásba, mert ki kell dobni az anyagokat, mert használhatatlanná váltak. Újra kell tölteni, újra kell mérni, és így tovább. Egyértelműen: igen a válasz.

 

Tudniillik a gyerek készségének a fejlődése, a munkakedve, a kreálási kedve létrejön, ami nagyon fontos szempont a lelki egészségével kapcsolatban, ugyanakkor a munkakedve is kialakulhat és ő is a család hasznos tagjának érezheti magát.

Sokat segíthetünk neki a sikerélmény elérésében. Például a gyerek koccintja a tojást a pohár széléhez, de a szülő választja szét a tojásfehérjét a sárgájától, amit egy kis edénybe tesz, majd a gyerek önti rá a tésztára. Ekkor érzi a gyerek, hogy fontos résztvevője az akciónak. Vagy? Ne bánjuk, ha a tortamáz összevissza kerül a tortára. A kisgyerek szépnek fogja látni, mert ő csinálta.

 

Az is pozitív hatás, hogy olykor mérni kell az anyagokat, egyúttal számolni is kell és ez is fejleszti a gyerek gondolkodását. Később még jól jöhet, amikor majd az iskolában a számolást tanulja.

 

Persze, minden előnyt nem említettünk, de létezik egy kevéssé ismert. Ez a konyhai műveletek szervezése. A sorrend, a kivárás, az idő beállítása: „Na, ezt 30 percig pihentetni kell, kérlek, állítsd be az időt, stb.” 

 

Hogyan érheted el, hogy a gyerek lelkesen és kitartóan rész vegyen a műveletekben és Veled akarjon maradni a konyhában? Maradj folyamatosan kommunikációban vele. Kicsi, teljesíthető feladatokat adj neki, hogy sikerélménye legyen! Annyit magyarázatot adj, ami feltétlenül fontos, és amit megért. Ne legyen sok! Lényeges, hogy ne sérthesse meg magát az eszközökkel. Például kaphat egy műanyagkést, vagy valami veszélytelen eszközt.

 

Tehát ezt a tevékenységet is az jellemzi, mint minden más közös foglalatosságot: Legyen sikerélménye a kicsinek, legyen dicséret, érezze, hogy fontos része a munkának, ez emeli, és legyenek a feladatok testhezállóak, valamint érdekesek. Ez a legtöbb esetben nem csak hasznos, de nagyon jó hangulathoz is vezet. Lehet mókázni, nevetni, játékot csinálni a dolgokból. 

 

 

Megosztás a facebookon