Gyakran jelentkező probléma, hogy egy gyereknek kis testvére születik, és ez kisebb-nagyobb traumát okoz a nagy tesónak.

Eddig ő volt a „minden” és ezen a „mindenen” kell ezentúl osztozkodnia. A figyelmen, a vele töltött időn, az ételen, játékokon.

Egy darabig még meg is lepődik a nagyobb és ilyesmit is mondhat: „Anuszi! Baba van az ágyamban. Tudod, Anuszi?”

 

Mi történik, ha kialakul a féltékenység?

 

Kialakulhat a testvéri féltékenység, amikor úgy él meg a helyzetet, hogy már nem szeretik annyira a szülei, mint eddig. Nagyobb korkülönbségnél ez kevésbé komoly gond, de 1-2 év különbségnél sok esetben igen. Az ideális dolog először is az, ha a nagyobbik gyereket úgy tudjuk felkészíteni a kis jövevény érkeztére, hogy nem alakul ki a féltékenység. 

 

Mi az, amit tehetsz szülőként?

 

Nagyon fontos, hogy amint lehet, (még mielőtt látható jelei vannak), mondd el neki, hogy mi fog történni. Hogy gömbölyödni fog a pocakod, és valamikor ez után születni fog egy kis testvér. Sokkal jobb, ha időben megtudja, mintha „magától” jönne rá, kiküszöbölve egy esetleges csalódás-érzést, hiszen láthat az ismeretségi körben pocakos anyukákat, akiknek kisbabájuk lett. Nagyon jól érzékelnek már az egy éves gyerekek is, még ha nem is tudják jól kifejezni magukat. Az a jó, tehát, ha ő, mint a család egyik tagja „be van vonva” a történésekbe, a készületekbe mintegy „társként”.

 

Ha kérdez a gyerek, mi lesz akkor, hogyan lesz akkor, beszélgess vele, kérdezd meg őt, mit szeretne tudni, mi foglalkoztatja – persze, az ő nyelvén -, addig és annyiszor átbeszélve a témát, amíg igazán megnyugtató lesz számára a leendő testvér érkezésével kapcsolatos helyzet. 

 

A következő lépés a folyamat, ahogy várja a család, az anyuka a picit. Zajlik ugye, a nagy készülődés. A babaszoba kialakítása, ágybeszerzés, tárgyak, díszítések elhelyezése. Ebbe bátran bevonhatod a 2-3 éves gyereket. Megkérdezheted, egyes dolgokat hova tegyetek, kaphat feladatot, hogy valamit hajtson össze, vigyen ide, vagy oda, stb. Érezze, hogy ő itt egy fontos családtag, akinek a segítsége nagyon sokat számít. Ne feledd, az ő segítsége neked plusz munkával járhat, de megéri az a plusz energia, ha egy kiegyensúlyozott, boldog nagy testvért szeretnél a jövőben látni a pici érkezésekor és felcseperedésével egy időben is.

 

Talán szokatlan lehet a tanácsom, amikor azt javaslom, igyekezz bevonni őt a névadásba. Ügyesen több esélyes nevet elé tárva (melyekben a leendő szülők már megegyeztek), kérdezheted a véleményét, neki melyik név tetszene. Gondold el, mennyire fontosnak érzi majd magát, ha az ő véleménye is számíthat ebben a kérdésben. Megtehetitek azt is, hogy pl. 5-10 névből válassza ki azt, ami neki nem tetszik. Ez is lehet a „játék” része.

 

Megérkezett a kis tesó a családba…

 

Kezdetben egyszerű lehet helyzet, hiszen a nagy testvér azt érzékeli, hogy a kis tesó alszik, ha felébred eszik, tisztába teszik és újra alvással tölti az időt. A maradék időben a nagyobbik még mindig jó sok figyelmet kaphat az édesanyától.

 

Az idő múlásával egyre több figyelmet kap a pici és ekkor kell nagyon vigyáznunk. Egy megfelelő megoldás lehet, ha az apa többet foglalkozik a nagyobb gyerekkel, azonban egy idő után ez sem elegendő, hiszen az édesanya figyelme nem pótolható más személlyel.

 

Így a leghasznosabb és legműködőbb dolog az, ha minél több mindenbe bevonjuk a gyereket, ami a kicsi körül zajlik. Ne essünk abba a hibába, hogy mi akarjunk mindent megcsinálni, mert az hamarabb és jobban megvan. Rövid távon működik, de hosszú távon az a jó, ha hagyjuk a gyereket tevékenykedni, akkor is, ha nem annyira” ügyes”, esetleg elrontja, és az is lehet, hogy mindent utána kell majd dupla energiával megcsinálni. Ez utóbbi elgondolás amúgy is igen gyakori, hibás cselekedet a szülők részéről. A gyerek imád segíteni (amíg le nem szoktatják róla, sajnos). A figyelmét leköti a tevékenykedés. Fontosnak, ügyesnek, hasznosnak érzi magát, ami kompenzálni tudja azt a helyzetet, hogy most már nem ő van mindig a középpontban. 

 

Ha csupán 2 éves a nagy tesó, megkérhetjük, hogy igazítson meg valamit a picinél, hozzon oda valamit, vagy simogassa meg a babát. 

Kerüljük minden esetben, hogy azt mondjuk a segíteni szándékozó gyereknek, hogy ne lábatlankodj itt, menj arrébb, csak zavarsz, stb.

 

Megnyugodhatunk, mert nem az idő tényleges mennyisége számít abból, amit a nagyobb tesóval töltünk. Az számít, hogy a gyerek hogyan éli meg, hogy érzi magát. Megmarad-e a ”rangja” a szülők szemében. Megkapja-e a törődést, szeretetet és elismerést ebben a helyzetben is. Nem lehet eleget elismerni, dicsérni őt. Minden alkalmat igyekezz megragadni, ahol biztosíthatod, hogy mennyire fontos az ő jelenléte, segítsége a pici gondozása körül.

 

Éreztesd vele, hogy ő fontos

 

A helyzetet nehezíti az a körülmény is, hogy jönnek a rokonok, a barátok, áradoznak a csecsemőről, és ebben a helyzetben a nagyobbik gyerek hátrányosan érezheti magát. Ezért is fontos, hogy minden lehetséges helyzetben kapjon elismerést, dicséretet, megerősítést a nagyobbik gyerek.

 

Íme egy igen hatásos mód a dicséretre. Ez az, amikor úgy dicséred meg a gyereket, hogy ő is jelen van, de egy harmadik személynek elmeséled, milyen nagyszerű segítséget ad a családnak, mennyire türelmes, vagy éppen mennyire ügyes, okos, stb.

Ettől igazán remek emberkének gondolhatja magát és még többet akar majd adni, hogy még jobban megfeleljen ennek a képnek.

 

Ha az itt leírtak szerint viszonyulsz az kis testvér jöveteléhez, biztosíthatlak, hogy sokkal kevesebb esély lesz a féltékenységre.

 

 

Megosztás a facebookon